Honda CRF300 Rally 885 mm-ről 160 cm-re – hogyan lett belőle nekem való motor?

885 milliméter.

Ennyi a Honda CRF300 Rally gyári ülésmagasságának nagyságrendje. Én 160 centi vagyok, körülbelül 48 kiló. Papíron ez a párosítás nagyjából ott kezdődik, ahol sokan azt mondják: válassz inkább másik motort.

Én viszont nem azért kerestem motort, hogy álló helyzetben mindkét talpam kényelmesen lent legyen egy szalon sima padlóján. Olyan motort kerestem, amivel el lehet menni messz. Murván, rossz aszfalton, határokon át, csomaggal, szélben, hegyen. És közben azt is tudtam, hogy a magasságot nem lehet egyszerűen akaraterővel eltüntetni.

A kérdés tehát nem az volt, hogy felérek-e rá.

Hanem az, hogy hogyan lehet ebből a motorból biztonságosan az én motorom.

Nem ezen tanultam meg motorozni

Ezt azért fontos az elején tisztázni, mert egy alacsony nő és egy magas adventure motor párosából nagyon könnyű valami „nézd, milyen ügyesen próbálkozik” történetet csinálni. Nem ez történt.

Saját motorral 2019 óta járom az utakat. A Honda megvásárlásakor nem motorozni kellett megtanulnom, hanem ezt a konkrét motort kellett két hét alatt megismernem. Olaj, szűrők, akkumulátor, alapvető szétszerelés, ülés, csomagrendszer, egyensúly, megállás. Egy hosszú úton annál nyugodtabb vagy, minél jobban érted azt, ami alattad dolgozik.

A CRF300 Rallyt nagyjából 5 800 kilométerrel vettük meg, körülbelül két héttel a Pamír-indulás előtt. Nem hónapok álltak rendelkezésünkre. Két hét.

A 885 mm nem jelenti azt, hogy használhatatlan

A leültetés előtt háromszor is elmentem vele Budapestre. Megálláskor azt a technikát használtam, amit magas enduróknál sok alacsonyabb motoros ösztönösen vagy tudatosan megtanul: a fenekedet oldalra viszed az ülésen, és az egyik lábbal keresel biztos talajt.

Nálunk erre egyszerűen „Dakar-stílusú” megállásként ragadt rá a név. Nem elegáns szalonkép, de működik.

A gond nem az, hogy egy 160 centis ember fizikailag képtelen megülni egy 885 mm körüli motort. Menet közben az ülésmagasság meglepően kevéssé érdekel. A probléma akkor kezdődik, amikor rossz helyen kell megállni: lejtőn, kátyú mellett, murván, csomaggal, fáradtan, esetleg úgy, hogy az út széle tíz centivel lejjebb van, mint ahová a lábadat tennéd.

Ezért a célunk nem az volt, hogy „valahogy elboldoguljak”. Azt akartuk, hogy legyen tartalék.

Három helyen lehet centiket nyerni

Egy magas motor alacsonyabb motoroshoz igazítása szerintem nem egyetlen alkatrész kérdése. Rendszerként kell nézni.

1. Futómű és geometria.
A motort ésszerű mértékben lejjebb lehet hozni. Itt viszont nem az a cél, hogy minél mélyebbre üljön. Minden változtatás hat a geometriára, a rugóútra, a hasmagasságra és arra is, hogyan áll a motor a kitámasztón. Csak annyit érdemes elvenni, amennyit a biztonság és a használhatóság indokol.

2. Ülés.
Az ülésből nem csak lefelé lehet gondolkodni. Sokszor az is rengeteget számít, hogy a combok mellett keskenyebb legyen, így a láb nem egy széles ülés körül próbál elérni a talajig. Nálunk Sellye lett az utolsó nagy állomás. 2026. június 26-án hajnalban, 04:31-kor indultam el az ülés átalakítására. Zselés, hosszú útra is használható ülés készült. A várakozást termálfürdővel oldottam meg – mert ha már hajnalban fél országot átmotorozol egy ülésért, legalább legyen benne valami civilizált is.

3. A motoros csizma.
És itt szokott szerintem félremenni a beszélgetés.

A platformos motoros csizma nem rocksztár-cipő

Évek óta használok megemelt talpú motoros csizmát. A plusz néhány centi nekem valós biztonsági tartalék. De csak addig, amíg a csizma motoros csizma marad.

A „tegyünk alá tíz centit” típusú tanács szerintem nem megoldás. Egy motoros lábbeliben váltani kell, fékezni kell, lábtartón állni, lelépni murvára, megtartani a motort. Ha a talp olyan magas vagy olyan formájú, hogy ezek romlanak, akkor centiket nyertünk és biztonságot veszítettünk.

Ráadásul egy túrán nem úgy működik az élet, hogy a motor mellől minden alkalommal átöltözünk városi cipőbe.

Van, hogy megérkezel egy belvárosba, és száz méter helyett kilométereket gyalogolsz. Nem találod a szállást. Bemész érdeklődni. Lépcsőzöl. Nézel egy látnivalót. A motor mellett kell menned. Murván tolod. Vagy egyszerűen úgy alakul, hogy ugyanabban a csizmában sétálsz sokkal többet, mint tervezted.

Én ebben a csizmában túráztam is.

Ezért nekem a jó megemelt motoros csizma egyszerre:

• ad érezhető plusz talajfogást;
• nem akadályozza a váltó és a fék kezelését;
• stabil marad a lábtartón;
• védi a bokát és a lábfejet;
• és annyira járható, hogy ne legyen büntetés benne elmenni a következő utcáig – vagy jóval tovább.

Ha ezt nem tudja, hiába ad tíz centit.

A biztos talajfogás nem azt jelenti, hogy két telitalp lent van

Van egy másik félreértés is. A „biztos talajfogás” számomra nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindkét lábam teljes talppal egyszerre lent van.

Azt jelenti, hogy amikor eldöntöm, melyik lábat teszem le, az odaér, ahová szántam. Van kontrollom a motor dőlésén. Nem a lábujjam utolsó centijén egyensúlyozok egy megpakolt motorral. És marad mozgásterem akkor is, ha a talaj nem tökéletes.

A CRF-nél ezt a futómű, az ülés, a csizma és a saját technikám együtt adta meg.

Misi és a csomagrendszer

A motor rám szabása nem ért véget a magasságnál. A Pamírra puha oldaltáskás csomagrendszerrel indultunk, ehhez pedig az utolsó pillanatban oldaltáska-tartóra volt szükségünk.

Misi, a barátunk 2026. június 24-én este fél kilenc körül még ezzel foglalkozott. Sokkal jobb dolga is lehetett volna. Megcsinálta, felszereltük, utána gyorsan szintereztettük. Az ilyen segítségek miatt tudott két héttel a vásárlás után úgy állni a Honda a ház előtt, hogy valóban indulásra kész volt.

És aztán elindultunk

Két nappal a sellyei ülés után még a KTM olaját cseréltük este tízkor, szúnyogok között. Június 29-én reggel pedig elindultunk Győrből.

A Honda ezután végigment Oroszországon, Kazahsztánon, Üzbegisztánon, Tádzsikisztánon és Kirgizisztánon, felment az Ak-Baital 4655 méteres hágójára, végigkapta a mosódeszkát, a murvát, a hőséget, a hideget, a csomagokat és a hazautat.

És mire elindultunk, már nem egy 885 milliméter magas motor volt, amit egy 160 centis nő próbált kezelni.

Az én motorom volt.

Ez a különbség.