Mennyi egy 700 kilométeres motoros nap? – a kilométeróra nem mutatja a teljes időt

Amikor valaki megkérdezi, mennyi idő 700 kilométer motorral, az első reflexünk: számolni kezdünk. Átlagsebesség, tankolás, autópálya, kész. A Pamír után nekem inkább az a válasz jut eszembe: melyik hétszáz?

Az első hétszáz: Győr, egy krakkói séta, aztán Varsó

2026. június 29-én Győrből indultunk. A hajnali tervből végül reggeli indulás lett, de még aznap Varsóban akartunk aludni.

Útközben Krakkónál sem azt mondtuk, hogy most minden perc drága, ezért csak a benzinkutat nézzük meg. Megálltunk, sétáltunk nagyjából egy órát, és meglepően jól esett kiszállni a motoros testtartásból.

Aznap több mint hétszáz kilométer ment belénk, mégsem úgy érkeztünk meg, mint két ember, akit le kellett fejteni a motorról. Ez volt az első fontos tapasztalatunk: ugyanaz a nagy szám tud kifejezetten jól működni, ha az út egyszerű, a ritmus jó, és időben megállsz akkor is, amikor még nem muszáj.

Aztán Kazahsztán megmutatta ugyanennek a másik arcát

Július 12-én Aral felől indultunk tovább Turkisztán felé. Reggel 7:08 körül már úton voltunk, este 20:11 körül értünk meg.

Több mint tizenhárom óra telt el a kettő között. Nem tizenhárom óra folyamatos nyeregben ülés – éppen ez a lényeg. Benzin, víz, evés, hőség, rövidebb megállások és az a rengeteg apró mozdulat tölti ki, amelyből egy motoros nap valójában áll.

Este már nem kilométerekről beszélgettünk. Laci megkapta az első beshbarmakját, amely abban a változatban olyan vastag és zsíros volt, hogy nem vált azonnal kedvenccé, mi pedig egyszerűen örültünk annak, hogy megérkeztünk.

A kilométeróra ezen a napon is egyetlen számot tudott. A testünk viszont pontosan tudta, hogy az a szám több mint tizenhárom órányi nap volt.

A Pamírban aztán a rövid napok lettek hosszúak

Ott már teljesen szétesett a kilométer és az idő közötti kényelmes kapcsolat. Kétszázötven-háromszáz kilométer lehetett egész napos történet, ha murva, szerpentin, mosódeszka, lassú település vagy magashegyi szakasz került bele.

3963 méter körül például nem azért álltunk meg ott, ahol előre kiszámoltuk. Akkora szél volt, hogy még nagyjából három kilométert mentünk csak azért, hogy találjunk egy sziklát, amely valódi szélárnyékot ad. Mire leültünk főzni és enni, 17:49 volt.

Ez az a fajta nap, amely a térképen rövidnek látszik. Motoron mégis van benne egy külön három kilométer csak azért, hogy egyáltalán legyen hol megenni az ebédet.

És van, amikor hét kilométer is fél óra

Taskentben a szállás és a műhely között nagyjából hét kilométer volt. Európai reflexből ez tízperces ügynek hangzik. A város forgalma, a lámpák és az ismeretlen közlekedési ritmus viszont simán fél órát csinált belőle.

Aztán ott vannak a határok, ahol akár egy teljes napot – nálunk egyszer kettőt – tölthetsz úgy, hogy a térképen alig mozdultál.

Ugyanaz a szám, teljesen más nap

Az első hétszázban volt egy krakkói séta és sok jól haladó út. A kazah hosszú napban ott volt a hőség és a több mint tizenhárom órás utazási ablak. A Pamírban pedig néha feleannyi kilométerhez kellett ugyanannyi figyelem és idő.

Ezért amikor ma valaki megkérdezi, mennyi egy 700 kilométeres motoros nap, már nem órát mondok.

Visszakérdezek: melyik hétszáz?