KTM 390 Adventure strapabírása
A KTM 390 Adventure induláskor 5 éves volt, 37.500 km-rel. Újonnan lett véve, csak én vezettem, így tudom, hogy nem hajtottam szét, mindig időben cseréltem az olajat, olajszűrőt, légszűrőt, meg állíttattam a szelephézagot. Tehát bíztam a motoromban.
A motorom teljesítménye 44 lóerő. Én vagyok 85 kg, a csomagok 65 kg, ez így 150 kg, a motor 175 kg és már meg is van a 325 kg, ami egy ekkora motornak jelentős kihívás. Izgi volt, hogy fogja bírni a hosszú elnyújtott emelkedőket 3.500 és 4.655 m-es magasságban murvás – köves – sziklás úton.
A KTM fogyasztása 2,8 – 4,7 liter között váltakozott terheléstől és üzemanyag-minőségtől függően. A motor az egész úton hibátlanul indult függetlenül a tengerszint feletti magasságtól. Erővel húzott és dinamikusan gyorsult. Az utunk során hivatalosan kétszer szervizeltük.
A váltó szépen tette a dolgát. Azt szerette legjobban, amikor klasszikus módon váltottam. Meghúzom a gázkart, majd visszacsukom és váltok. Ha tartott gázkarállásból, kis visszacsukásból váltottam, egy leheletnyi ragadást érzékeltem. A nullát hajlamos volt néha átugrani, de szerencsére van visszajelzője, ami segített. Az 5. sebességfokozat most itt igazán ki lett használva. Emelkedőn jó úton 6.-ban fogy a sebesség, lassul a menet, visszatéve 5.-be még dinamikusan gyorsítani is tudtam vele. Előzéseknél jött még jól az 5. 6.-ban 90-95-ös tempóval haladva vissza 5. és kihúzatható volt 120-ig, ami biztosította az ideális sebességkülönbséget a gyors előzéshez.
(Fontos! Megpakolt KTM 390 Adventure-ről írok.) A hosszú 1 – 2-es meredek emelkedőkön murvás és aszfaltos hajtűkanyarokban segített sokat, könnyen és erővel lendülettel hozta a 40 – 70-et, ami már jó sebességű kanyarodást és biztonságot adott. A 3 – 4-es sebességi fokozatot murvás – sziklás – mosódeszkás szakaszokon lehetett jól használni és így élvezetes, sima tempót menni.
Amit mi is megtapasztaltunk, hogy a mosódeszkás, rázós hullámzós szakaszon 30 – 40 km/órás sebességnél úgy éreztük, hogy szétesik a motor alattunk és kirázza belőlünk még a tegnapi lencsefőzeléket is szemenként. A motornak nehézséget okozott felgyorsulni ezen a talajon 60 - 70 - 80 km / órára, mert a huplik tetején kipörgött a kerék, de ha megvolt a sebesség, pláne a 80 km / óra, kisimult a mosódeszkás út, elcsendesedett a világ és úgy éreztük, hogy istenkirályok vagyunk, akik tudnak motorozni és az eddig szenvedős út ezzel a sebességgel élménnyé vált. A motor azért így is kapott rendesen, a pihenőnél átnéztük, hogy minden csavarunk a helyén van-e.
A KTM teleszkópok viszonylag puhára vannak állítva, de még így is inkább kemény érzetűek. Az első teleszkóp főként, de az előnye az volt, hogy egyszer sem ütött föl. A hátsó teleszkóp a megpakolás miatt már jobban mozgott, dolgozott. Az egész út alatt talán kétszer éreztem, hogy határon van, de úgy fémesen odacsattanva egyszer sem ütött le. Hiába ez „csak” egy Adventure, nem egy ízig – vérig terepmotor. Én egy nagyobb gödör vagy hupli előtt azért belassítottam kímélve a szimeringeket és a kerékcsapágyakat tudva, hogy még előttünk van 7-8.000 km.
Nekem a gyári kétrészes ülésem van a motoron. A napi első 1 – 1,5 órában el vagyok kényelmesen az ülésben. 1,5 – 3 óra között izgek-mozgok, csúszok előre-hátra. 3 – 6 óra után már zsibbadok, 20 – 30 km-ként felállok a motoron, állva motorozok, amikor településen vagy lassúbb tempóval lehet menni. 7 – 12 óra után elemelkedem az ülésről 5 – 10 cm-t, lábbal tartom magam, kihomorítok és farizomra gyúrok. 1 – 1 perces blokkokkal kifáradásig, hogy meginduljon a vérkeringés a combomban, seggemben és örömmel üljek vissza, hogy kipihenhessem magam. Ennél hosszabb idő után már ez sem segít. Innét már csak egy szlogen létezik: Szívós vagyok, kibírom? Kibírod b@zd meg!
A KTM LED-lámpája híresen erős. Nappali fényárat csinál még az út szélétől kifelé 10 – 15 m-re is. Megpakolástól kicsit felvert, de nem vészesen, viszont így előrébb hordott a tompított fénye is egy kicsit. Nekem optimális volt. Bár minden 10. szembejövő ’enyhén’ tiltakozott, de amikor rányomtam bunkó módon a refit „mindenki megnyugodott”.
A KTM szélvédelmét magasított plexivel oldottam meg és még erre tettem egy szélterelőt. Száraz jó úton, jó időben kiválóan működött. Esőben a szélterelő már inkább zavarta a látásomat és ha mindemellé még kátyús is volt az út, akkor még inkább veszélyeztetett. Terepen le kellett vennem a szélterelőt, hogy tisztán lássam a magam előtt lévő út egyenetlenségeit.
De azért biztos, ami biztos, vásároltam a KTM-hez közel 500.000 Ft-ért csere és pótalkatrészt. Na, ez a kiadás, amire semmi szükségem nem volt. Bízhattam volna jobban is a motoromban.