Reflektor-pingpong Vilnius előtt – egy nyíl, két sáv és a még mindig nyúló KTM-lánc

A jó minőségű út megvolt. Csak közben éjszaka valaki keresztbe-kasul átrendezte a sávokat.

Az orosz határ után már tudtuk, hogy az útminőséggel nagy meglepetés valószínűleg nem lesz. A Vilnius felé vezető szakaszon viszont éppen komoly felújítás zajlott, és a kétszer kétsávos útból időnként olyan terelési gyakorlat lett, amelyet nappal valószínűleg sokkal kevésbé dramatizált volna az ember.

Jelzőből rengeteg, irányból néha egyetlen nyíl

A terelőelemek, fényvisszaverők és szalagkorlátok szépen megvoltak. Olyan sűrűn álltak a fényvisszaverő jelzők, hogy itthon fákat nem ültetnek ilyen közel egymáshoz. :D A nehezebb rész az volt, amikor maga a sáv egyszer csak átkerült a másik oldalra, vagy a szembejövő forgalmat hozták át hozzánk.

Az irányváltást sokszor egy kék alapon fehér, lefelé jobbra vagy lefelé balra mutató nyíl jelezte. Egyetlen tábla. Ha megláttad, minden rendben. Ha nem, akkor néhány másodperccel később kezdődött az a kellemetlen gondolat, hogy vajon tényleg ugyanott folytatódik-e az út, ahol most te állsz.

Reflektor-pingpong

Ehhez jött a teljes sötétség. És itt üzennék egy egészen aprót a hondásoknak: ha világításból tanulnának, érdemes megnézni a 2021-es KTM 390 Adventure LED-lámpáját. :D Nemcsak a reflektora erős, hanem már a sima tompítottja is nagyon jó. Egy adventure motoron ez nem díszlet. Van, hogy egyszerűen úgy adja az élet, hogy sötétben is menni kell, és olyankor tényleg számít, mennyit látsz az útból.

Én mentem elöl, Laci mögöttem. A KTM tompítottja már önmagában is gyönyörűen be tudott tükröződni a visszapillantóimba. Ehhez én addigra rég hozzászoktam – már a Malagutival közös útjainkon is ismertem ezt a jelenséget –, úgyhogy önmagában nem volt belőle gond.

A félreértés a szembejövőkkel kezdődött. A KTM sima világítását néhányan úgy érzékelték, mintha Laci reflektorral jönne. Erre felvillantottak neki. Csakhogy az a villanás elsőként az én szememben landolt, és egy pillanatra konkrétan nem láttam semmit. Mire Laci hátulról valóban felkapcsolta a reflektort, hogy megmutassa: na, ez a reflektor, annak a fénye meg az én tükreimben és a szememben landolt. :D A szembejövő ekkor általában értette meg, hogy addig valójában nem is reflektorral mentünk.

Néhány ilyen kör után kialakítottam a saját rendszeremet. Inkább fenn hagytam a reflektort, és akkor vettem le, amikor már egyértelműen láttam, hogy a szembejövő érzékelte: igen, ez most tényleg a távolsági fény, és most kapcsolom le. Ettől megszűnt az a félreértés, hogy a KTM brutálisan jó tompítottját nézik reflektornak. Akadt azért, aki így is bepróbálkozott egy villantással; ott visszavillantottam én is, Laci is, hogy azért ezt a játékot ne fordítsuk meg teljesen. :D

Én a táblát kerestem, ő azt hitte, valami baj van

A terelésnél közben volt egy másik fajta villogás is. Egy-egy kék nyilat próbáltam kiolvasni a sötétben: most a jobb oldalt kell választanom vagy a balt? Felvillantottam egyszer, aztán még egyszer, néha harmadszor-negyedszer is, mert egyszerűen azt akartam látni, merre visz tovább az ideiglenes sáv.

A szembejövő ebből természetesen semmit nem tudott. Ő csak annyit látott, hogy van ott egy motoros, aki már megint villog, tehát biztosan valami gondot akar jelezni. Én közben nem neki üzentem, hanem az útburkolatból, a korlátokból és abból az egyetlen nyílból próbáltam összerakni, melyik oldal a miénk.

Egyszer sem mentünk rossz oldalra. De attól még az egész éjszakai kitáblázás ijesztően rossz volt. Nappal valószínűleg teljesen logikusnak és áttekinthetőnek tűnt volna ugyanaz a terelés. Sötétben viszont, egy Európai Unión belüli, ennyire szabályozott közlekedési környezetben is volt olyan pillanat, amikor egészen őszintén az jutott eszembe: ezt vajon úgy tervezték, hogy itt éjszaka is jön majd gépjármű? Józan paraszti ésszel nézve is életveszélyesen kevés információ maradt ott, ahol néhány másodperc alatt kellett eldönteni, jobbra vagy balra folytatódik-e az utad.

És közben a KTM láncát sem akartuk megrángatni

Normál helyzetben erre azt mondod: lassítok egy nagyobbat, megnézem a táblát, aztán visszagyorsítok. Csakhogy a KTM-en ekkor még ugyanaz a megnyúlt lánc volt, amely korábban már leugrott a lánckerékről.

Az egész Vilnius felé vezető szakaszon arra törekedtünk, hogy minél kevesebb hirtelen terhelésváltást adjunk neki. Finom gáz, finom lassítás, egyenletes mozgás. Vagyis pont nem az volt a kedvenc helyzetünk, hogy egy későn észrevett terelőnyíl miatt hirtelen fékezzünk, majd újra rántsunk egyet a hajtáson.

Így lett a litván éjszakai útfelújításból egyszerre táblakeresés, reflektor-pingpong és egy kis lánckímélő koreográfia. Vilniusba végül beértünk. A KTM következő állomása pedig már a szerviz volt.