Dushanbe fényei – amikor a város éjjel teljesen más arcot mutat

Dushanbét nappal már láttuk. Este tíz körül mégis visszamentünk, mert kíváncsiak voltunk, mi történik ugyanazzal a várossal sötétedés után.

A nappal látott kapuk, homlokzatok, hidak és terek addigra mind fényt kaptak. A szökőkutak és vízfelületek visszaverték a színeket, és néhány óra alatt ugyanaz a centrum egészen másképp nézett ki.

Erős volt. Néha majdnem cirkuszi. És mégis működött.

Hidak, homlokzatok, kapuk és terek kaptak külön fényt. Erős színek futottak végig olyan részleteken is, amelyeket otthon valószínűleg egyetlen funkcionális lámpával elintéznénk.

Az első szó, ami eszembe jutott, tényleg a „cirkuszi” volt – nem lenézésből, hanem az intenzitás miatt. Sok volt. De közben meglepően sokszor igényes is.

Nappal intéztünk, este csak néztünk

A dushanbei napunk első felét a GBAO-engedély és a biztosítás vitte el, utána parkok, nagy terek, az Ismoil Somoni-emlékmű és a zászlórúd környéke következett. Estére viszont már nem volt feladatunk.

Visszamentünk ugyanoda, és egyszerűen sétáltunk. A vízfelületek visszaverték a fényt, a nappal monumentálisnak érződő terek pedig valahogy közelebb jöttek.

A világítás nem csak azt mondta meg, merre menj

Hanem azt is, hová nézz. Egy híd este főszereplő lett, egy homlokzatból előjöttek azok a részletek, amelyek nappal elvesztek a nagy egészben.

Nálam ilyenkor persze automatikusan elindul a gondolat arról is, mitől működik egy közterület, és mi az, amit otthon másképp csinálnék. Aznap este viszont nem elemezni akartuk. Csak végigsétálni ugyanazokon a helyeken még egyszer.

Ezért mentünk vissza

Nappal a hivatalok, parkok, terek és emlékművek között jártunk. Este ugyanazok a helyek díszkivilágításban teljesen más arcukat mutatták.

Mi pedig még egyszer végigsétáltuk őket.