A pénzváltó hölgy és az automata, amely előbb tudott kínaiul

Volt bankkártyánk. Volt dollárunk. Pénzünk tehát volt – csak éppen rubelünk nem.

Három automata, nulla használható rubel

A határ azon részén, ahol órákon át várakoztunk, három automata állt innivalóval és ennivalóval. Magyar bankkártyával nem tudtunk fizetni, dollárt pedig az automata természetesen nem kért.

Az ember ilyenkor különösen nagyra tudja értékelni az üveg mögött álló ásványvizet és nassolnivalót. :D

A hölgy, akiről senki nem mondta, hogy ott van

Sokáig senki nem mondta, hogy az átkelő kevésbé feltűnő részén ül egy hölgy, aki pénzt vált.

Amikor végre megtaláltuk, rövid időn belül a határ egyik legfontosabb emberévé lépett elő.

Váltottunk rubelt. Megoldva, gondoltuk.

Az automata, amely előbb tudott kínaiul

Odaálltam az automatához. A nyelvválasztás önmagában kis kulturális utazás volt: nekem úgy tűnt, előbb jutok el kínai menühöz, mint használható angolhoz.

Végül sikerült kiválasztani, amit akartam, betettem a pénzt, az automata pedig közölte, hogy visszaadni nem tud.

A keresőkutya mellett

A közelben közben egy drogkereső kutya dolgozott.

Hál’ Istennek drogot keresett, és nem magyar szövegértelmezésből vizsgázott.

Néhány cifra magyar kifejezés ugyanis elhagyta a számat.

A kutya nem jelzett. :D