Balázs, a motorszerelőnk – a józan szem az indulási lázban

Egy hosszú motoros út előtt van egy kellemetlen kérdés: honnan tudod, hogy a motor tényleg készen áll?

Nem abból, hogy reggel beindul, nincs hibakód és tegnap még gond nélkül elmentél vele a város másik végébe. A Pamír előtt azt kellett eldöntenünk, hogy a két motorral úgy fordulunk-e ki a kapun, hogy utánuk több mint tizenhatezer kilométer aszfalt, sztyeppe, por, hőség és négyezer méter fölötti hegyi út következik.

Az indulási láz rossz műszaki tanácsadó

Ha hónapok óta készülsz valamire, meglepően könnyű minden bizonytalan részletre azt mondani, hogy jó lesz még. A gumi elmegy, a lánc rendben van, az a kis hang biztosan eddig is ilyen volt.

Csakhogy minél jobban szeretnél elindulni, annál kevésbé vagy objektív. Ezért fontos valaki, akinek nem az útvonalért kell lelkesednie, hanem a motort kell néznie.

Balázs, a motorszerelőnk

Balázs szerepe nekünk elsősorban a szakmai kontroll volt. Amit tudtunk, mi is megismertünk és ellenőriztünk a motorokon, de egy ilyen út előtt különösen fontos tudni, hol ér véget a saját kompetenciád, és hol kell egy tapasztalt szerelő szeme.

A Honda ráadásul nagyon gyors projekt volt. A CRF300 Rally nagyjából két héttel az indulás előtt került hozzánk, körülbelül 5 800 kilométerrel. Ez alatt nemcsak mennem kellett vele, hanem megismerni, rám szabni, megoldani az ergonómiát, az ülést és a csomagrendszert is. A KTM sokkal régebbi ismerős volt, de attól még ugyanúgy megkapta az indulás előtti figyelmet.

„A jól van az úgy” nem műszaki állapot

Ez lett az indulás előtti napok egyik legjobb mondata.

A jól van az úgy nem műszaki állapot.

Kétszáz kilométerre még sok minden „elmegy”. Több ezer kilométer előtt már más kérdést teszel fel: ezzel akarok-e nekimenni annak az útnak, amelyet megterveztünk?

Az utolsó este még egyszer vizsgáztatott minket

Június 28-án este kilenc körül, amikor elméletileg már csak aludnunk kellett volna, a KTM olajszintje és az olaj állapota nem tetszett. Nem volt jó időpont, és egyikünk sem vágyott új munkára.

Mégis nekiálltunk. Este tíz körül kezdtük, éjfél körül végeztünk, és ezzel együtt a tervezett hajnali indulást is elengedtük.

Nem tudhattuk, mi történt volna, ha így marad. Csak azt tudtuk, hogy ismert kérdőjellel nem akarunk nekivágni az útnak.

Mit ad egy jó szerelő egy ilyen túrához?

Nemcsak azt, amit csavarkulccsal megcsinál. Hanem azt a gondolkodást is, hogy vissza lehet kérdezni, valamit újra meg lehet nézni, és az indulás előtti utolsó nap sem késő ahhoz, hogy egy valós problémát rendbe tegyünk.

Ötven nap alatt természetesen történtek műszaki dolgok. Volt defekt, nyúlt a KTM lánca, később le is ugrott, Vilniusban pedig cserélték. Egy hosszú útnál nem az a cél, hogy megígérjük: semmi nem romolhat el.

Az a cél, hogy ne egy már otthon is látható, elhanyagolt problémával induljunk el.

Balázs ezért tartozik nekünk a Pamír prológusához. Amikor június 29-én elfordítottuk a kulcsot, nemcsak reméltük, hogy a motorok készen állnak. Dolgoztunk azon, hogy legyen alapunk ezt hinni.