Győr turistaként – amikor visszakaptuk a saját vakfoltjainkat

A Pamír-túra fő története a győri hazaérkezéssel véget ér. Ez már a következő nap története.

Attila, a szomszédunk kirohant elénk, megölelt, aztán hagyott bennünket megérkezni. Pakoltunk, takarítottunk, zuhanyoztunk, és visszarendeztük azt az életet, amelyet hetekre két motorra csomagoltunk.

A következő nap

Maradt nálunk külföldi készpénz, ezért egyszerűnek tűnő feladatot adtunk magunknak: váltsuk vissza.

Itthon voltunk, ismertük a várost és beszéltük a nyelvet. Csakhogy több hely zárva volt.

Hirtelen ugyanazt csináltuk, amit külföldön annyiszor: pénzváltót kerestünk, néztük, nyitva van-e, majd mentünk tovább a következőhöz.

Helyiként vannak kapaszkodóid

Mi tudtuk, melyik környék mit jelent, merre érdemes próbálkozni, és azt is, hogy ha most nem sikerül, később újra nekifutunk. Egy átutazó külföldinek Győr viszont ugyanúgy idegen város lehet, mint nekünk volt Aral, Dushanbe vagy Tambov.

És ekkor lett egy kicsit vicces minden korábbi bosszankodásunk. Útközben nagyon könnyű észrevenni, hol nincs normális váltó, miért nem működik egy kártya, hol hiányzik az angol felirat vagy miért nem gondoltak az átutazóra.

Hazajöttünk, és a saját városunk rögtön adott egy hasonló vakfoltot.

Győr visszanézett ránk

Nem ugyanaz a rendszer és nem ugyanaz a helyzet, de éppen eléggé hasonló ahhoz, hogy helyiként is elkezdj turistafejjel nézni a saját városodra.

Mintha Győr azt mondta volna:

jó, akkor most nézz rám is ugyanazzal a szemmel.

Az út véget ért. A turistatekintet viszont hazajött velünk.