Kaspi QR turistaként – amikor mindenhol ott a QR-kód, csak te nem tudsz belépni

Kazahsztánban egy idő után úgy éreztük, mindenre van QR-kód.

Aralban, a motorok lemosásánál találkoztunk vele igazán közelről. A helyieknek természetes mozdulat volt: telefon elő, QR beolvas, fizetés jóváhagy, kész.

Mi közben elővettük a bankkártyát vagy a készpénzt.

Megpróbáltunk belépni

A rendszer annyira kézenfekvőnek tűnt, hogy természetesen mi is megpróbáltunk regisztrálni.

Nálunk viszont turistaként elakadt a folyamat. A helyi telefonszámhoz és azonosításhoz kötődő lépésekből gyorsan látszott, hogy ez nem az a szolgáltatás, amelybe két benzinkút között, magyar adatokkal öt perc alatt csak úgy belépsz.

Így fizetni végül nem tudtunk vele.

Ettől még pontosan látszott, miért használják ennyien

Nem maga a QR-kód volt érdekes. Hanem az, mennyire észrevétlenné vált.

Egy mosónál, egy kisebb szolgáltatónál vagy üzletben a helyieknek nem külön „digitális fizetési esemény” volt. Egyszerűen odatartották a telefont, és kész.

Az egész rendszer attól tűnt korszerűnek, hogy senki nem csinált belőle ügyet.

A bankkártyánk közben működött

Fontos különbség volt az orosz napokhoz képest, hogy a magyar bankkártyáink Kazahsztánban gond nélkül működtek. Már az első Venoil kúton hét terminál feküdt a pultos előtt, amikor óvatosan megkérdeztem, elfogadják-e a Mastercardot. :D

Vagyis nekünk a Kaspi QR nem azért maradt emlékezetes, mert nélküle nem tudtunk volna fizetni. Hanem azért, mert utazóként kívülről is azonnal látszott, mennyire természetes része lett a helyiek mindennapjainak.

Mi nem tudtunk belépni. De azt tökéletesen láttuk, miért szeretik.