Misi, a barátunk – aki egy este alatt megcsinálta az oldaltartót

2026. június 24-én este fél kilenc körül, öt nappal az indulás előtt még mindig hiányzott a Honda puha oldaltáska-rendszeréhez szükséges oldaltartó.

Ez körülbelül az az időpont, amikor egy normális ember már nem kezd új egyedi alkatrészt gyártani egy többhetes motoros úthoz.

Mi Misihez mentünk. :D

Öt nappal a Pamír előtt már nincs „majd jövő héten”

A Honda nagyjából két héttel az indulás előtt került hozzánk. Ez alatt nemcsak meg kellett ismernem és rám szabnunk, hanem a csomagrendszert is úgy kellett befejezni, hogy több mint tizenhatezer kilométeren át működjön.

A puha oldaltáska könnyű és egy ilyen motoron logikus megoldás, de attól még stabilan kell állnia, távol attól, ami árthat neki, és nem rendezheti át saját magát néhány száz kilométer után.

Ehhez hiányzott még a tartó.

Misi: barát, fémipari szakember – és egyelőre még felveszi a telefont :D

Misi nem egyszerűen „valaki, aki tud hegeszteni”. Fémipari szakember, emellett olyan széles gyakorlati tudással rendelkezik, hogy az ember hajlamos azt hinni: majd erre is lesz valami ötlete. Több mint tíz éve az életünk része, közben pedig barát lett belőle.

Egy barát persze ettől még nem remélheti, hogy időnként nem küldik el bennünket gondolatban a melegebb éghajlatra. :D Különösen akkor nem, amikor egy tervezést, pontosságot és kreativitást igénylő egyedi megoldással állítunk be hozzá öt nappal az indulás előtt.

Egyelőre még nem kerültünk tiltólistára, és a telefonszámunk sem jutott el a „ne vedd fel” kategóriába, de ezen az estén szerintem súroltuk a határt. :D

Egy jó szakembernek is kell jó kiindulópont

Az oldaltartó nem úgy született, hogy odatoltuk Misi elé a Hondát azzal, hogy „csinálj rá valamit”. Laci a tőle elvárható gondossággal és kreativitással előre végiggondolta, mire van szükségünk: hol fusson a tartó, mit kell megtámasztania, mitől kell távol tartania a táskát, hogyan kapcsolódjon a motorhoz, és közben hogyan maradjon egyszerű, erős és javítható.

A szakember számára is kell jó alapanyag – és ebben az esetben az alapanyag nemcsak a fém volt, hanem egy jól átgondolt koncepció is.

Laci határtalan képzelőereje és Misi proaktív, kreatív gondolkodása, illetve fémipari tapasztalata ezen a ponton nagyon jól összeért.

És Misi nem azzal kezdte, hogy elmagyarázta, milyen rettenetes az időzítésünk. Azt mi is tudtuk.

Ránézett, és azt mondta: megoldjuk.

Mérés, próba, fém, illesztés, újra próba. Az a fajta munka, amely a végén egyszerűnek látszik, mert jól sikerült.

A jó alkatrészről az úton elfeledkezel

A Pamír alatt rengeteg mindenre kellett figyelni: üzemanyagra, papírra, határra, láncra, gumira, hőségre és magasságra.

A Misi-féle tartó nem kért külön figyelmet.

Nem kellett dróttal visszakötni Kazahsztán közepén, nem repedt el, nem kellett miatta út menti műhelyt keresni. Tette a dolgát. Ennél nagyobb dicséretet szerintem egy ilyen alkatrész nem nagyon kaphat.

Arnold – mert a szinterezés nem abból áll, hogy „feketére fújjuk”

A nyers tartóval azonban még nem voltunk készen. Felületkezelés kellett rá, normális határidő pedig erre sem maradt.

Arnold Misi ismeretségéből került a történetbe, de nem ismeretlenként. Dolgoztunk már vele korábban, ezért tudtuk, hogy amit lehet, meg fog tenni azért, hogy az ő munkája se legyen akadálya az indulásunknak.

És egy rendes porszórás azért nem úgy működik, hogy valaki fogja a nyers fémet, ráfúj valami feketét, aztán kész. Arnold gondosan előkészítette a darabot, felvitte rá a porszórt bevonatot, majd kemencében kiégette, hogy abból tényleg tartós, egységes felület legyen.

Az indulás előtti utolsó napokban minden ilyen munka egy láncszem volt. Ha egyikünk egy napot csúszik, minden utána következő feladat csúszik vele.

Nem hőstörténet. Barátságtörténet.

Június 29-én, amikor kifordultunk Győrből, már semmi nem látszott az előző hét kapkodásából. A Hondán ott volt egy fekete tartó, rajta a táskák, mi pedig mentünk.

Misi közben egyetlen kilométert sem motorozott velünk a Pamír felé. Igazából soha nem is vágyott ilyen túrára. :D

Arnold sem ült fel mellénk a harmadik motorra.

Mégis mindketten ott voltak velünk. Misi a tartó minden illesztésében, Arnold pedig azon a fekete felületen, amely végigkapta velünk az esőt, a port, a meleget és a több mint tizenhatezer kilométert.

Vannak emberek, akik úgy utaznak veled egy hosszú úton, hogy közben egyetlen kilométert sem kell motorozniuk.