Mit vittünk magunkkal a Pamírra? – Kiss László felszereléslistája

A KTM vitte

• a meleg ruházatot, mert biztos, hogy a Pamir hegységben 3.500–4.655 m-en szükség lesz rá,
• a pót belső gumikat, mind a négyet,
• láncbontó kézi készüléket,
• gumiszerelő vasakat,
• Yato egy dugattyús lábpumpát,
• krovát,
• villás kulcsot,
• csavarhúzót,
• imbusz kulcsokat,
• a pót-pót csavarokat (kb. 1 kg),
• mindenféle spray-t (lánctisztító, láncolajozó, defektkitöltő, medveriasztó és a magas nyomású levegő spray).

Vettünk még 3 db 2,5 literes benzinkannát, de a végén csak egynek lett helye.

Mivel a KTM több mint 5 éves, így biztonságból tettünk még el:

• kuplungkar szettet és bowdent hozzá,
• első-hátsó fékpofa párt, fékkart, defekt kukac behúzót, mini vas fűrészt és patent szemeket, gyertyákat, légszűrőt, olajszűrő két-két garnitúrát,
• edényszett, kemping gázfőző, plusz palack két darab,
• asztal, sátor, sportcipő, papucs, kemping székek, strand törölközők.

Ez súlyra kb. 65 kg-ot tett ki.

Na nézzük, mi az, ami ebből kellett az 50 nap alatt

Kemping felszerelés: ötször aludtunk sátorban, tehát jó, hogy velünk volt.

Meleg ruházat: két garnitúra komoly súly. A Pamir és a Tien-san hegységben nem kellett, mert meleg időszakot fogtunk ki. Ehhez persze kellett egy kis szerencse is. Hazafelé ez 2-3 napot jelent, Moszkva és Vilnius között jól esett, hogy felvehettük. Nem mintha nem bírtuk volna ki nyári motoros kabátban, alá termo pulcsival, rá esőkabáttal. Szerintem így sem fáztunk volna, akár itthon is hagyhattuk volna.

Motor leltár

Egy hátsó kerék defekt, 60-as szög állt a KTM-be, nem az úton, hanem a szállás hátsó bejáratánál. Pech. Khorog-ban történt, szerencsére volt gumijavító műhely. 7.000 Ft-ért kiszedték a kereket és vulkanizálták a lyukat, majd belsőt tettek bele. Nekem hozzá sem kellett nyúlnom, de figyeltem, mint a sas, hátha összeszedünk még egyet és akkor azt nekem kell megoldanom.

A KTM indulás előtt új DID lánc szettet kapott, amely 10.000 km után nyúlt, mint a rágógumi.

Két utánhúzás, majd két láncszem kivét, majd megint két utánhúzás, aztán leesik a lánc a túlnyúlástól. Azt hittük el is szakadt, de nem, csak annyira meg volt nyúlva, hogy simán kiugrott a szem a fogaskerékből. Így Vilniusban kötelező csere: lánc és fogaskerék. 250 euro. Csókoltatunk mindenkit.

Apróságok: a vasfűrészt egyszer használtuk, amikor egy kerékpárosnak csavart kellett elvágnunk. A szerszámokból 5-öt használtunk a 20-ból, a pót csavarokból hármat segítségként elajándékoztunk az 1 kg-os súlyból.

4 belső guminkból egyet felhasználtunk, egyet pedig játékból felfújtunk úszóguminak, hogy a Balkhash tóban tudjunk bohóckodni vele.

Lánctisztítót egyet elhasználtunk, a lánc spray-ket menetközben elfújtuk.

Egyszer akartunk mi az országút mellett az esőben, a lánc leesését követően láncszemet bontani, de eltörtem a tüskét, így hagytuk a fenébe az egészet, majd óvatosan megyek felkiáltással. Innét még 1.500 km Vilniusig, azaz a lánc cseréig. (Lehet, hogy kibírta volna hazáig is, csak attól féltem, hogy szikrázni fog az aszfalton.)

A 2,5 literes pót kannát háromszor töltöttük meg, igazából semmi szükségünk nem volt rá.

Pumpálni 4-szer pumpáltam, egyszer a rossz út okán leeresztésre használtam, kétszer a defektnél, hogy elérjek a műhelyig és nehogy kitörjön a gumi, és egyszer egy kontroll miatt.

Tehát ő jó, hogy nálunk volt.

A többi szerszámot, pótalkatrészt, akár itthon is hagyhattam volna.

80% felesleges, 20% hasznos volt.

Ruházat, navigáció, egyebek

Ruházat, cipő, tisztasági cucc: optimálisra sikeredett.

Asztal, szék jól jött többször is.

Papír alapú térképeket is vittünk magunkkal. Egyet Közép-Ázsiáról, egyet pedig kimondottan a Pamír hegységről. Ezek hasznosak voltak. Esténként élveztük a térkép böngészés hangulatát. Elemeztük a jelmagyarázatokat (hol van benzinkút, hol nincs) és az alternatív utakat ezekről jobban át lehetett látni.

Szerencsénk volt, mert a kínai WayteQ xRider GPS-ünkben volt Oroszországról és Kazahsztánról is térképünk. Anno még a török utunkra vettük 2018-ban. Nagyon jól működött, bár az új építésű utakat nem ismerte. Érdekesség, hogy csak a nagy városokban bolondult meg és vesztette el a jelet, amit szerintem szándékosan zavartak, ahogy a telefonjaink GPS-ét is. Még az offline letöltött térképeink is sokszor beakadtak.

Alapból úgy terveztük, hogy a KTM top case-be nem teszünk semmit, meghagyjuk bevásárlásokhoz, eső cuccokhoz, innivalónak. Hát ez nem igazán sikerült. Mindig megtömtük az épp logikusnak tűnő dolgokkal, néha 10 kg-nyi akármi is volt benne (a gyártói előírás szerinti legfeljebb 5 kg-os terhelhetőséggel szemben).

Most már innét nézve csinálnék egy-egy táska listát és a visszarakodásnál is megtartanám a benne foglaltakat. Sokszor kellett 3 táskát is lebontani, kinyitni, átkutatni, mire megtaláltuk, amit éppen kerestünk.