Ötszázas? Az kicsi? – mitől lesz egy motor valóban jó választás?

Van egy mondat, amelyet motoros társaságban meglepően könnyű odadobni: „ötszázas? Az kicsi.” Nekem ezzel a mondattal van bajom – nem a nagy motorokkal.

A nagy motor lehet tökéletes választás. A kis motor is lehet rossz választás. A köbcenti önmagában egyikre sem bizonyíték.

A Pamír után még erősebben azt gondolom, hogy motort nem presztízs vagy egy katalógusbeli ranglétra alapján érdemes választani. Hanem arra az emberre és arra a feladatra, amelyre ténylegesen használni fogja.

A köbcenti nem megbízhatósági bizonyítvány

A mi Pamír-túránkon egy Honda CRF300 Rally és egy KTM 390 Adventure ment végig. Ettől egyik sem lesz minden embernek és minden útra tökéletes motor. A mi kettőnk terhelésére, tempójára és útvonalára viszont működtek.

Korábban pedig egy Malaguti Dune 125 X-szel mentem Portugáliáig és vissza, nagyjából 8 200 kilométert. A 125-ös ettől nem lett autópályára optimalizált túragép. Viszont nagyon világosan megtanította, hogy a „kicsi” és az „alkalmatlan” nem szinonimák.

Én előbb az egész rendszert nézem

Ma már sokkal fontosabb kérdésnek érzem, hogy mekkora és milyen erős a vezető, egyedül vagy utassal motorozik-e, mennyi csomagot visz, mekkora a motor saját tömege és terhelhetősége, milyen tempót kell tartania, és milyen út vár rá.

Ugyanaz a gép teljesen más tartalékokkal dolgozik egy egyedül utazó, könnyű csomaggal motorozó ember alatt, mint két személlyel és teljes túrafelszereléssel. Nem jobb vagy rosszabb egyik helyzet sem. Egyszerűen más feladat.

A nagy tömeg addig barát, amíg minden függőleges

Nagy túramotoron nagyon szerethető a stabilitás, a szélvédelem, az erőtartalék és az autópályás nyugalom. Csakhogy a saját tömeg nem tűnik el attól, hogy jó a motor.

Amikor lassan kell fordulni, lejtős murván megállni, rossz nyomból kitolni vagy egyszerűen felállítani egy eldőlt motort, ugyanazok a kilogrammok egészen más szerepet kapnak.

Ez nem érv a nagy motor ellen. Arra emlékeztet, hogy a tömeget ugyanolyan komolyan kell venni, mint a teljesítményt.

160 centivel sem automatikusan „kis motor” kell

Én nem abból indulok ki, hogy nekem csak alacsony vagy kis hengerűrtartalmú motor lehet jó. Abból indulok ki, hogy az adott motort kontrollálnom kell akkor is, amikor rossz a talaj, rajta van a csomag, és mögöttem van tíz óra motorozás.

Lehet magas motorral haladni. Én is használom a saját „Dakar-stílusomat”: fenék oldalra, egy láb le. De abból, hogy sík aszfalton el tudok vele indulni és meg tudok állni, még nem következik automatikusan, hogy minden más helyzetben is elegendő a biztonsági tartalékom.

A magasabb motorosnál ugyanez fordítva igaz: attól, hogy fizikailag ráfér egy alacsonyabb gépre, még lehet rossz neki a térdszög, az ülés–lábtartó–kormány háromszög vagy a hosszú távú testhelyzet.

A megfelelő méret nem státusz. Ergonómia.

Az ötszázas nem „kicsi”. Az ezres nem „nagy”.

Kontextus nélkül egyik szó sem mond sokat. Egy 300-as lehet remek könnyű túramotor rossz utakra, egy 500-as komoly utazógép, egy nagyobb motor pedig pontosan az, ami két emberrel, sok csomaggal és hosszú autópályás etapokkal indokolt.

A kérdés nem az, melyik szám hangzik jobban a parkolóban.

Hanem hogy melyik rendszer működik a valóságban.

A használó oldaláról ez nagyon gyorsan kiderül

Nem motorkonstruktőrként nézem ezt, hanem úgy, mint aki tíz óra után is megfogja, tolja, megfordítja és rossz talajon megtartja a saját motorját. Ebből a nézőpontból húsz-harminc plusz kilogramm már nem katalógusadat, hanem egészen konkrét fizikai különbség.

És igen, van arról is elképzelésem, milyen adventure motort terveznék magamnak. Az viszont tényleg egy másik történet. :D