Amiért elindultunk – miért éppen a Pamír?

Nekem a válasz arra, hogy miért éppen a Pamír, valójában nem egy térképnél kezdődik. Hanem Lacinál.

Ő a Férjem, a Társam, a Szerelmem és az ember, akivel az életemet élem. Ha pedig azt kérdezik, kivel indulnék el bárhová a világon, nekem erre mindig ugyanaz a válaszom: Lacival.

Ami egy ilyen úthoz nem pakolható fel a motorra

Laci tíz éven keresztül volt a CrossCore-edzőm. Az edzéseken pedig kialakult közöttünk valami, amit egy ekkora út előtt már nem lehet gyorsan megvásárolni, becsomagolni és felkötözni a motor hátuljára: a bizalom.

Az a fajta bizalom, amikor nem azt kérdezed a másiktól, hogy biztosan tudja-e, mit csinál. Ismered. Tudod, hogyan dönt, hogyan reagál, mikor makacs, mikor óvatos, és azt is, hogy ha valami nem úgy alakul, ahogyan terveztük, akkor ketten fogjuk megoldani.

Egy többhetes úton ez nekem fontosabb bármilyen felszereléslistánál.

A közös világunk lassan lett ekkora

Laci világéletében szerelmese volt a földrajzi csodáknak, motoros és világjáró. Én ehhez a világhoz kapcsolódtam be, aztán szépen lassan közös lett: utazás, motorozás, felfedezés.

Motorral jártunk együtt Gibraltáron, Törökországban, Szicíliában és Portugáliában. Nem úgy gyűjtöttük ezeket az utakat, mint kipipálandó pontokat, hanem egyre természetesebb lett, hogy ha valami messze van és érdekel bennünket, előbb-utóbb felmerül a kérdés: hogyan lehetne odajutni?

Sokáig szóban forgott az is, hogy egyszer Győrből egészen Vlagyivosztokig motorozunk. Aztán valamikor rájöttünk, hogy az izgalmas út és a pusztán nagyon hosszú út között nem feltétlenül a kilométer teszi meg a különbséget.

Hanem az, mi van közben.

Nem az volt a kérdés, milyen messze van

A Pamírban minden benne volt, ami miatt egy távoli út bennünket érdekelni tud: országok és kultúrák egymás után, olyan tájak, amelyeket otthonról nézve szinte nehéz méretarányosan elképzelni, magashegyi utak, Közép-Ázsia, a Pamir Highway neve mögött pedig egy egész földrajzi világ.

Nem azért lett cél, mert a legnehezebb helyet kerestük, és nem azért, mert valamit bizonyítani akartunk. Egyszerűen egyre többször tértünk vissza hozzá beszélgetésekben és térképeken, míg egy ponton már nem úgy beszéltünk róla, hogy egyszer jó lenne.

Hanem úgy, hogy menjünk.

Velem jössz-e?

Éppen ezért nálunk a fontos kérdés ritkán az, hogy:

Milyen messze van?

Inkább az, hogy:

Velem jössz-e?

2026-ban erre a kérdésre a válasz a Pamír lett.

A Pamírhoz persze kellett két motor, tapasztalat és egy rakás felkészülés is.

Az indulás oka viszont ennél egyszerűbb volt: együtt akartunk elmenni oda.