Milyen motoros tapasztalattal vágtunk neki a Pamir Highway 2026-nak?

A Pamír nem az első hosszú motoros utunk volt. Mire 2026 nyarán elindultunk, már több többhetes túra és több tízezer közös kilométer volt mögöttünk – jó aszfalton, rossz aszfalton, murván, esőben, hőségben és olyan napokon is, amikor a tervet egyszerűen el kellett engedni.

Adventure motorosként azt szerettük ezekben az utakban, hogy nem sterilre előre megírt programot teljesítünk. Megyünk, figyelünk, és ahhoz alkalmazkodunk, amit az út ténylegesen ad.

Gibraltár és Törökország után 2019-től két saját motoron jártuk a hosszabb túrákat. A 2021. június 6–29. közötti szicíliai túrán én a saját Aprilia Mana 850-emmel, Laci a Yamaha FJR 1300-assal ment; az út nagyjából 5 200 kilométer lett. A portugáliai túrán már én ültem a Malaguti Dune 125 X-en, Laci pedig a KTM 390 Adventure-rel jött, és körülbelül 8 200 kilométert tettünk meg. Mire a Pamír következett, a hosszú motoros utazás ritmusa nem volt új nekünk. A Honda volt új.

Nálunk az adventure nem terepversenyt jelent

Belefér a murva, a rossz aszfalt, a vadkemping, az időjárás, egy határ, egy elrontott terv, vagy az is, hogy valahol visszafordulunk, mert semmi értelme hetven kilométeren keresztül szétverni magunkat és a motorokat.

Hosszú túrán az a célunk, hogy messzire menjünk, sok mindent lássunk, és ugyanazon a két motoron haza is érjünk.

A hosszú út rutinja nem ugyanaz, mint a tereprutin

Nem versenyzők vagyunk, és nem úgy indultunk a Pamírra, mintha egy többhetes enduróverseny következne.

A mi tapasztalatunk inkább abból állt, hogy tudtuk, milyen több száz kilométer után még döntéseket hozni. Mit jelent, ha az egyikünk fáradtabb. Mikor ér többet fél óra pihenés, mint még ötven kilométer. És azt is, hogy az utazás nem lesz rosszabb attól, ha valahol azt mondjuk: ezt most nem kell mindenáron.

Laci és a KTM: öt év közös előélet

Laci a KTM 390 Adventure-t újonnan vette 2021-ben. A Pamir Highway 2026 indulásakor nagyjából öt éve volt nála, körülbelül 37 500 kilométerrel.

Ismerte a hangját, a reakcióit, az előéletét és azt is, mi számít rajta normálisnak, illetve mi az, ami tegnap még nem volt ott. Egy több mint tizenhatezer kilométeres út előtt ez komoly előny.

Szandi és a Honda: két hét közös előélet

Nálam ennek szinte az ellenkezője történt. A Malaguti Dune 125 X-et, amellyel Portugáliát megjártuk, addigra már eladtam. A Honda CRF300 Rally 2026. június 13-án, alig két héttel az indulás előtt került hozzám.

Nem motorozni kellett két hét alatt megtanulnom. Ezt az egy konkrét motort kellett gyorsan megismernem. Meg kellett tudnom, hogyan viselkedik megpakolva és megállásnál, hogyan érem el a talajt, milyen tempó áll jól neki, és mi az, amit nem érdemes tőle kérni. A testmagasság mellett pedig volt egy kevésbé látványos ergonómiai kérdés is: kis kézzel ugyanúgy természetesen el kell érnem mindazt, amit menet közben használok.

Az én motoros előéletem tehát nem a Pamír előtt két héttel kezdődött. A Hondával volt mindössze két hét közös előéletünk.

Amit nem lehetett előre begyakorolni

Volt, amire korábbi utakból lehetett készülni: hosszú napokra, csomagolásra, esőre, rossz aszfaltra, murvára, vadkempingre, elrontott navigációra.

És volt, amire nem igazán. Egy két napos orosz határra. Arra, hogy üzemanyagot keresünk egy üzemanyagexportáló országban. Négyezer méter fölötti napokra. Arra, hogy a saját gyomrod egyszer csak nem akar együttműködni. Vagy arra, hogy hazafelé egy megnyúlt lánc miatt át kell írni a közös motorozás ritmusát.

Az ilyen helyzetekben a motoros tapasztalat számunkra nem azt jelentette, hogy mindig tudjuk a választ. Hanem azt, hogy nem baj, ha újra kell gondolni a kérdést.

Ezért nem az volt a kérdés, készen állunk-e a Pamírra

Teljesen készen egy ilyen útra szerintem nem lehet állni. Lehet motorod, felszerelésed, tapasztalatod, tartalékod és jó terved. Aztán valami úgyis máshogy lesz.

Mi annyit tudtunk magunkról, hogy szeretünk együtt messzire menni, és nem érezzük vereségnek azt, ha a józan döntés éppen lassítást, kerülőt vagy visszafordulást jelent.

2026. június 29-én ennyi tapasztalattal indultunk el. Nem azért, hogy bebizonyítsuk, bármin át tudunk menni. Hanem azért, hogy eljussunk oda, amiért elindultunk – és ugyanazon a két motoron haza is jöjjünk.