Nem csak a lábadnak kell leérnie – kis kéz, kezelőszervek és kontroll

A motoros ergonómiáról feltűnően gyakran úgy beszélünk, mintha az egész ott dőlne el, leér-e a lábad. Pedig a motorhoz nemcsak a lábadnak kell elérnie.

160 centi vagyok, körülbelül 48 kiló, és ehhez nálam nem járt XL-es kéz sem. :D Egy hosszú túrán pedig ugyanúgy biztonsági kérdés, hogy természetes fogással elérem-e a kuplungot, az indexet, a reflektort vagy a dudát, mint az, hogy egy rossz helyen történő megállásnál biztosan le tudom-e tenni a lábam.

A lábleérést külön megoldottuk

A Honda CRF300 Rally 885 milliméteres gyári ülésmagasságának történetét nem mondom el még egyszer itt. A futómű, az ülés, a motoros csizma és a megállási technika együtt adta meg azt a tartalékot, amellyel a motor 160 centivel nekem is működött. Ennek a teljes története külön olvasható: Honda CRF300 Rally 885 mm-ről 160 cm-re – hogyan lett belőle nekem való motor?

Itt viszont jön az a része az ergonómiának, amiről sokkal kevesebbet beszélünk.

És a kezed? Azt is ismeri a motor?

A kuplung, az index, a reflektor, a duda és a vészvillogó nem dísz a kormányon. Ezeket menet közben, sokszor gyorsan és úgy kell használnod, hogy közben továbbra is kontrollálod a motort.

Ha egy kapcsolóhoz át kell rendezned a kezedet a markolaton, el kell engedned valamit, amit nem kellene, vagy a kuplung behúzása külön erőgyakorlat, az nekem nem „karakter”. Egyszerűen rosszul illeszkedik hozzám a motor.

Ültem olyan Zontes 700-ason, amelyen az indexet természetes fogással egyszerűen nem értem el rendesen. Erre persze megjött a vicces megfejtés is: minek az? :D Hát, többek között azért, mert néha tényleg szeretném jelezni, merre fogok menni.

A kuplunggal ugyanez még látványosabb tud lenni. Volt olyan motor, ahol közelharcot vívtam vele: bicepszből kellett behúzni. Nekem történetesen van hozzá bicepszem, de akinek nincs, az mit csinál? Vesz több százezer forintért automata váltót? :D

Hallottam rá azt az érvet is, hogy a kemény kuplung legalább határozott, így biztosan nem váltasz félre. Én ilyenkor csak arra gondolok: az sem különösebben előnyös, ha egyáltalán nem tudod rendesen behúzni.

Egy versenyzőnek lehet egészen más igénye arra, mit akar három óra után is érezni a kezében. Én hobbista túramotorosként azt szeretném, hogy a kezelőszervek pontosak legyenek, ne pedig birkózópartnerek.

A Honda ezen a ponton gyorsan meggyőzött

Finom kuplung, könnyű kezelhetőség és olyan váltó fogadott, amelyet nem kellett erőből fegyelmezni. A Pamír mosódeszkás, rázós szakaszain sem kezdett ettől félreváltani vagy szétesni alattam.

Ha ott rendesen tette a dolgát, akkor szerintem nyugodtan félretehetünk néhány régi skrupulust arról, hogy csak az lehet „komoly” motor, amivel fizikailag is meg kell küzdeni. :D

Az ergonómia nekem ott kezdődik, hogy azt, amit a motoron használnom kell, természetesen el is érem.

A kontroll nem egyetlen méretadat

Nemcsak a testmagasság számít, és nemcsak a kézméret. Számít a karhossz, a kormány helyzete, a kapcsolók elrendezése, a karok állása, a markolat vastagsága, a motor súlya, a csomag és az is, milyen helyzetben kell mindezt használnod.

Más érzés egyszer egy szalonban behúzni a kuplungot, és más tíz órán keresztül újra meg újra megtenni. Más egyenes aszfalton indexelni, és más akkor, amikor állva motorozol, ráz a murva, közben kuplungolsz és még azt is szeretnéd pontosan tudni, hol van a motor alattad.

A Pamírra felpakolt Honda nagyjából harminc kilogramm csomagot vitt. Ilyenkor minden kezelési mozdulat értéke megnő: minél kevesebbet kell kompenzálnod a saját testeddel, annál több figyelmed marad az útra.

Marketingfotó helyett kezelőszerv-próba

Ha ma motort választanék hosszú útra, nem csak azt nézném meg, hogyan ülök rajta a szalonban.

Végignyomkodnám a teljes kormányt. Elérem-e úgy az indexet, a dudát, a reflektort és a vészvillogót, hogy közben nem bontom meg a természetes fogásomat? A kuplung- és fékkart tízszer is ugyanúgy be tudom-e húzni, nemcsak egyszer? Állva motorozva is jó helyen maradnak-e a kezelőszervek? Fáradt kézzel is pontos marad-e minden?

És csak ezután kérdezném meg magamtól: tíz óra motorozás után is ugyanez lesz a válasz?

A „neked ez túl nagy” sem jó válasz

A másik szélsőség, amikor valakinek automatikusan azt mondják: alacsony vagy, válassz kisebb motort.

Nem centiméter alapján kell eldönteni, mire vagy képes. A kérdés inkább az, hogy az adott motort az adott feladathoz biztonságosan és természetesen tudod-e kezelni, és ha nem, ésszerűen hozzá lehet-e igazítani.

Nálam a CRF300 Rally azért maradt jó választás, mert viszonylag könnyű és keskeny motor, rossz úton is kezelhető, a magasságát hozzá tudtuk igazítani hozzám, a kezelőszerveihez pedig nem kellett minden mozdulatnál külön alkalmazkodnom.

A motor nem attól passzol hozzád, hogy jól nézel ki rajta. Attól, hogy akkor is együtt tudtok működni, amikor a fotó már rég elkészült.

És itt jön a következő félrevezető szám: a köbcenti

Az ülésmagasság csak az egyik szám, amelyből a motoros világ hajlamos túl gyors következtetést levonni. A másik a köbcenti.

A motor méretét, tömegét, teljesítményét, a vezető testalkatát, az utast, a csomagot és a tervezett utat együtt érdemes nézni. Innen indul a következő kérdés: mitől lesz egy motor valóban jó választás?