Felszerelés #01 – Mi volt rajtunk? Rétegek, protektorok és a csizma, amiben gyalogolni is kell

A motoros felszerelés könnyen bevásárlólistává válik. Egy 50 napos úton viszont hamar kiderül, hogy sokkal fontosabb kérdés: ugyanaz a rendszer mit tud kezdeni a lengyel reggellel, a kazah hőséggel, a Pamír magashegyi levegőjével, az esővel, a széllel és azzal, hogy estére még gyalogolni is szeretnél.

Nem tíz klímára vittünk tíz ruhatárat

Nagyjából tíz nap–két hét után mosással számoltunk, ezért nem két hónapnyi ruhát vittünk. Rétegekben gondolkodtunk: a nyári motoros kabát alá melegebb ruha kerülhetett, kívülre esőkabát, amely eső nélkül egyszerűen jó szélzáró réteg lett.

Hazafelé, Moszkva és Vilnius között kifejezetten jól jött a komolyabb meleg ruházat. A Pamír és a Tien-San magasabb részein viszont szerencsésen meleg időt fogtunk, ezért ott kevesebbszer kellett elővennünk, mint amire számítottunk.

A protektor akkor jó, ha a nap tizedik órájában is rajtad van

Hosszú túrán a védelem mellett a hordhatóság is döntő. Lehet valami papíron kiváló, ha öt óra után minden megállásnál le akarod tépni magadról, előbb-utóbb kompromisszumot kötsz vele.

A hőség ezt különösen gyorsan megmutatja. Ilyenkor a szellőzés, az ivás, a megállások és a rétegek együtt dolgoznak; egyetlen kabát sem lesz hűtőszekrény.

A csizma nálam az ergonómia része lett

160 centivel a Honda CRF300 Rally magassága miatt a platformos motoros csizma nem pusztán védőfelszerelés volt. Segített közelebb kerülni a talajhoz, közben viszont ugyanúgy váltani, fékezni, lábtartón állni és gyalogolni kellett benne.

Nem rocksztárcipőt akartam a motorra. Olyan csizmát akartam, amely segít a megállásnál anélkül, hogy elvenné azt, amit a lábammal motorozás közben csinálnom kell.

És igen: volt, hogy ebben sétáltunk várost, kerestünk szállást vagy intéztünk ügyet. Egy hosszú úton nincs mindig külön „most átöltözöm gyalogosnak” üzemmód.

A motoros csizma után jólesik másként terhelni a lábad

Ezért vittünk könnyebb cipőt és papucsot is. Apróságnak hangzik addig, amíg nem vagy több mint egy hónapja úton.

A kempingfelszerelés ritkán kellett, mégis kellett

Összesen öt éjszakát aludtunk sátorban, tehát pusztán használati gyakoriság alapján könnyű lenne azt mondani: túl sok helyet vitt el. Csakhogy volt olyan este, amikor a saját táborunk jobb megoldást adott, mint bármelyik szállás, Balkhashnál pedig három éjszakát maradtunk benne azért, mert ott akartunk maradni.

Hosszú úton ezért nemcsak azt nézem, hányszor használok valamit, hanem azt is, mi történne, ha pont akkor nem lenne nálam.

A felszerelés akkor lett jó, amikor rendszer lett belőle

Egy jó réteg többféle helyzetben dolgozik. Egy jó csizma nemcsak véd, hanem egész nap használható. Egy tartalék alkatrész lehet, hogy egyszer sem kerül elő, de ha nélküle egyetlen hiba lezárná az utat, más kategória, mint a harmadik „hátha jó lesz valamire” tárgy.

A következő kérdésünk ezért mindig ugyanaz lett: milyen problémát old meg ez a darab, és mi történik, ha nincs nálunk?

Az út végére az is látszott, miből lett valódi haszon, és miből maradt csak „hátha kell”: Felszerelés #03 – A „hátha kell” ára.

A végére a felszerelésünk nem tárgyak halmaza volt. Hanem rendszer.