Felszerelés #03 – A „hátha kell” ára: mi volt fölösleges, és mi volt biztosítás?

A hosszú túrák egyik legdrágább mondata: „vigyük el, hátha kell”. Egyenként minden tárgy könnyű. A végén pedig sok tíz kilogrammnyi „hátha” utazik veled.

A Pamír után mégsem mondanám automatikusan fölöslegesnek azt, amit egyszer sem használtunk. Van különbség fölösleg és biztosítás között.

A biztonságérzetnek súlya van

Laci a KTM-hez komoly pótalkatrész- és szerszámkészlettel készült. Az ő saját út végi mérlege szerint ennek nagy részét végül nem kellett elővennie. Ez azonban nem ugyanaz, mint azt mondani, hogy hiba volt elvinni.

Laci saját felszereléslistáján pontosan látszik, mit vitt magával, és mit gondolt róla az út végén: Mit vittünk magunkkal a Pamírra? – Kiss László felszereléslistája.

A pótbelső, amelyből végül úszógumi is lett

Négy pótbelsőt vittünk. Az egyik Khorogban valódi műszaki szerepet kapott, amikor a KTM hátsó gumiját egy nagyjából 60 milliméteres szög találta meg, a tubeless kerék pedig a javítás után sem zárt rendesen.

Egy másik Balkhashnál egészen új karriert kezdett: felfújtuk úszóguminak. Nem ez volt a gyártói felhasználási javaslat, de legalább dolgozott. :D

Az üzemanyagkanna, amelyet megtöltöttünk – és végül nem kellett

A 2,5 literes kannát többször is megtöltöttük, de egyszer sem azon múlt a továbbjutás, hogy nálunk van. Használati statisztika alapján fölöslegesnek tűnhet. Oroszországban viszont, amikor tudatosan kerestük a következő biztosan működő kutat, a jelenléte valós tartalékot adott.

A következő útra ezért nem a „soha többé kanna” lenne a tanulság. Inkább az, hogy az útvonal, a hatótáv és az üzemanyag-infrastruktúra döntse el.

A meleg ruha máshol kapott szerepet, mint vártuk

A magas Pamírra komoly meleg rétegekkel készültünk, 2026-ban viszont szerencsénk volt az idővel, és ott kevesebbet használtuk őket. Hazafelé Moszkva és Vilnius között viszont nagyon jól jöttek.

Ez jó példa arra, miért veszélyes egyetlen út alapján végleges szabályt gyártani. A meleg ruha nem lett fölösleges; egyszerűen másik napon dolgozott.

A szerszám, amely valaki más járművén dolgozott

A mini vasfűrész és a pótcsavarok egy része végül nem a saját motorjainkat mentette meg. Hayata lábtartóján és egy kerékpáros oldaltáskáján segítettünk velük. Hosszú úton a felszerelés néha közösségi készlet lesz.

A kempingfelszerelés csak ötször kellett – és mégis megérte

Öt sátoros éjszaka önmagában kevésnek hangzik ahhoz képest, mennyi helyet foglal egy sátor, két szék, asztal, matracok, hálózsákok és főzőrendszer. Csakhogy Tambovnál a saját táborunk jobb megoldás lett négy hotelnél, Balkhashnál pedig három egymást követő éjszakán maradtunk a parton, mert pontosan ott akartunk aludni.

Ezért a használati gyakoriság önmagában nálunk nem dönt. A következmény számít.

Amit biztosan jobban csinálnánk: a táskarend

Az egyik legerősebb tanulság nem az lett, mit hagynánk otthon, hanem hogy mindennek következetes hely kell. Hiába nincs túl sok holmid, ha ugyanazt a kis alkatrészt minden este három táskában keresed.

A következő hosszú úton ezért táskánként állandó rendet tartanánk, és amit előveszünk, ugyanoda kerülne vissza.

Fölösleges, tartalék vagy biztosítás?

Ma három csoportban gondolkodnék. Van, ami rendszeresen kell. Van, ami talán egyszer sem, de egy ritka hiba esetén nélküle nem tudsz továbbmenni – ez biztosítás. És van az a tartalék, amelyet helyben is könnyen pótolhatsz, már van rá más megoldásod, vagy csak ugyanazt a félelmet csomagoltad be még egyszer.

A következő úton nem egyszerűen kevesebbet vinnénk. Jobban megindokolnánk minden egyes kilogrammot.