Fel tudsz ülni a motorra? – egy reggel Murghabban
Kapcsolódó utazásPamir Highway 2026→Murghabban egy furcsa ízű palackos víz után lettem rosszul. Az időzítés miatt ma is ehhez kötöm az emléket, de azt nem tudjuk bizonyítani, hogy valóban a víz okozta.
Addigra napok óta magasan voltunk. A regenerációm már így is lassabb lett, az étvágyam sem volt az igazi, aztán egyik este egyszer csak minden felgyorsult.
Egy éjszaka, amikor a szervezetem mindent visszautasított
Egész éjjel gyakorlatilag semmi nem akart bennem maradni. Az ember ilyenkor pontosan tudja, hogy inni kellene, mert amit elveszít, azt valahogy vissza kell pótolni.
Én pedig ittam.
Ugyanabból a palackból is.
Az egészben utólag az volt a legabszurdabb, hogy miközben a kiszáradást próbáltam elkerülni, tovább ittam abból a vízből is, amelyre már gyanakodtam. :D Ha tényleg annak a tartalmával volt baj, ezzel aligha segítettem magamon. Ha nem, akkor csak egy különösen rossz időzítésű gyanúsított maradt.
Reggelre úgy éreztem, mintha valaki az éjszaka folyamán egyszerűen kihúzta volna belőlem az áramot.
Két pohár fekete tea
Reggel hét és nyolc között Laci két pohár fekete teával próbált életet csiholni belém.
Nem tartott ébresztőt, nem kezdte el sürgetni az indulást. Hagyott még nagyjából két és fél–három órát aludni.
Amíg én feküdtem, ő összepakolta, amit lehetett, elrendezte a csomagokat, és elvitte megtankolni a motorokat. Mire magamhoz tértem, a nap indulásra kész része lényegében készen állt.
– Fel tudsz ülni a motorra?
Tizenegy óra körül nem kaptam hosszú kérdéssort.
Csak ennyit:
– Fel tudsz ülni a motorra?
Ránéztem.
– Jobb úgysem lesz. A magasság sem fog megváltozni. A Honda motorja meg bízzunk benne, hogy el fog vinni.
Felöltöztem. Felültem.
Elvitt.
A menetszél
Gyalog akkor úgy mozogtam, mintha minden lépést külön kellene jóváhagynia a testemnek. A motoron viszont néhány kilométer után történt valami egészen egyszerű.
Jött a menetszél.
Hidegebb volt, erős volt, folyamatosan ért az arcomhoz és a nyakamhoz, én pedig lassan újra elkezdtem jelen lenni. Nem lettem hirtelen jól. Csak újra tudtam figyelni az útra, a motorra, a következő kanyarra.
A Honda alattam közben pontosan ugyanazt csinálta, mint előtte: ment.
Abban a néhány napban ezért lett nekem több egyszerűen egy megbízható motornál. Ha fel tudtam rá ülni és meg tudtam fogni a kormányt, volt valami, ami vitt tovább akkor is, amikor én éppen nagyon kevésnek éreztem magam hozzá.
Aznap a válasz végül igen volt: fel tudtam ülni a motorra.