A kaució, amely nem jött velünk haza
Kapcsolódó utazásPamir Highway 2026→Hazafelé Burachkinál egyetlen lezáratlan ügy maradt velünk: a belépéskor letett vámbiztosíték. Papíron egyszerű volt a képlet. Befizettük befelé, visszakapjuk kifelé. Nálunk a második fele elmaradt.
Miért volt egyáltalán kauciónk?
Az a történet még az első, kétnapos Terehova–Burachki átkelésnél kezdődött.
Visszafelé már csak le kellett volna zárni
Hazafelé ez lett a saját utunk legrövidebb orosz határátlépése, nagyjából három óra. Sokat számított, hogy ezúttal kaptunk egy szépen angolul beszélő kolléganőt is, így legalább a kommunikáció nem tett rá még egy külön réteget.
A vámbiztosítéknál viszont kiderült, hogy a pénzt nem egyszerűen visszaadják a határon készpénzben. Telefonálás, azonosítás és banki visszautalás következett volna – pont azok a műveletek, amelyek magyar telefonnal, orosz korlátozások között és használható internet nélkül külön életet tudnak kezdeni.
A talicska is határt lép
Várakozás közben az átépítésen dolgozó egyik munkás is megérkezett a sorompóhoz. Neki ugyanúgy le kellett adnia az útlevelét, át kellett mennie az ellenőrzésen, és csak utána tolhatta tovább a talicskáját.
A talicska konkrétan kivárta a saját határátlépését.
Közben mi eljutottunk a helyi vezetőig is. Kávéztunk vele, próbált megoldást találni, de a vámbiztosíték ügyét ott nem sikerült lezárni.
Mi átjutottunk. A talicska is. A kaució nem.
A pénz ügye innentől már Magyarországról folytatódott tovább.